Dobrodošli na prvi forum o gradu Rijeci i Primorsko-goranskom zavičaju, koji je otvoren za sve ljude na svijetu, bez obzira na nacionalnost, vjeru i porijeklo.

Prijava  •  REGISTRIRAJ SE !

Riječka krpica 1868.

Dotaknite se neke teme iz bogate povijesti našeg grada. Jedino rubrika "Osobe" vezana je cijeli naš kraj. Pridonesite svojim prilogom da saznamo i naučimo nešto više .
Avatar korisnika
nikola
Legenda foruma
Legenda foruma
 
Postovi: 11096
Teme: 266
Pridružen: 27.7.2009, 16:32
Lokacija: Na kopnu, moru i u zraku

Riječka krpica 1868.

Post broj:#1  PostPostao/la nikola » 22.11.2009, 22:12

RIJEČKA KRPICA
_________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________

HRVATSKO-UGARSKA NAGODBA


Godine 1868. vodila se rasprava u Hrvatskom i Mađarskom saboru o Hrvatsko-Ugarskoj Nagodbi.Slagali su se u svemu, osim u pitanju Rijeke.
Hrvati su tvrdili da je Rijeka oduvjek Hrvatska, a Mađari da je Rijeka mađarska zemlja. Na kraju su usuglasili tekst Nagodbe, ali su pitanje Rijeke prepustili Kralju, koji je odlučio dati Rijeci status zasebnog tijela priključenog Ugarskoj kruni sa posebnom autonomijom, dok se Hrvatska i Ugarska ne uspiju dogovoriti.
________________________________________________________
...21.rujna 1868.godine prije započinjanja rasprave u Hrvatskom saboru, pročitali su izvješće saborskog odbora o pitanju Rijeke u kojemu se naglašava da je Rijeka zakonski uvijek bila Hrvatska te je glede odnosa prema Ugarskoj bila u istom statusu kao i Hrvatska.
Zatim je Janko Car, izvjestitelj kraljevskog odbora, pročitao sve akte donesene tijekom postupka nagodbe te je predložio zastupnicima da prihvate prijedlog zakona. Budući je u sabornici bilo samo 11 predstavnika “oporbe”, od čega sedam “umjerenih” unionista i samo četvorica narodnjaka, to je razumljivo da su se tijekom čitanja zakonskog prijedloga dvoranom orili uzvici “živio”. Najveće oduševljenje izazvala je izvjestiteljeva izjava da “na temelju nagodbe Hrvatska dobiva potpunu samostalnost.”

Na sljedećoj sjednici održanoj 22. rujna u sabornici je bila tolika gužva da je dopisnik Pesti Naplóa zabilježio kako se “mjesto u sabornici nije moglo ni novcem kupiti”. Za raspravu se prijavio 21 zastupnik, od čega je njih 15 bilo za elaborat, a njih 6 je htjelo diskutirati protiv prijedloga nagodbenog zakona.
Pravu bujicu nezadovoljstva izazvala je diskusija Ignjata Brlića, člana “manjine” u Hrvatskom kraljevskom odboru, koji je kritizirao nagodbu ponajprije tvrdeći da će ona dovesti do povećavanja poreza. Bio je nezadovoljan i u pitanju željeznice, odnosno rješavanja statusa Rijeke, a govor je završio riječima:
“Mađarski narod je mali i neka živi u dobrim odnosima i prijateljstvu sa susjedima, ako uopće želi živjeti! Mi Slaveni se ufamo u Boga i vjerujemo da ćemo u slavi izići iz ove borbe.”
Na galeriji su mnogi uzvicima “Živio!” popratili njegov govor, dok je u saborskim klupama popraćen negodovanjem, pa je trebalo odrediti desetminutnu stanku kako bi se strasti smirile. To je donekle uspjelo, pa jače nezadovoljstvo nije izazvao ni govor baruna Lazara Hellenbacha koji se zauzeo protiv nagodbe tvrdeći kako ona neće biti trajno rješenje.

Na sjednici od 24. rujna govorili su Miroslav Kraljević, biskup Šoić te Josip Žuvić. Biskup Šoić je među inim ustvrdio kako će svaki Primorac poduprijeti uniju, jer “nema poštenog Hrvata od Rijeke do Zemuna koji bi bio protiv nagodbe”.Potom je predsjednik sabora Antun Vakanović izrekao da je elaborat prihvaćen “en bloc”.

Rasprava u Hrvatskom saboru o Rijeci

Sljedećeg dana (25. rujna) hrvatsko zakonodavno tijelo je ponovo zasjedalo i raspravljalo o statusu grada Rijeke. Izvjestitelj u ovoj točki bio je Aleksandar Fodroczi (Fodróczy Sándor) koji je pročitao izvješće Kraljevskog odbora i njegov prijedlog da se Njegovom Veličanstvu uputi adresa i zamoli ga se da donese odluku po kojoj će Rijeka i dalje ostati u sastavu Hrvatske, jer je pravno ona dio Hrvatske.”
I ovaj je prijedlog en bloc prihvaćen, a sam tekst adrese Sabor je usvojio 26. rujna, te ga je uputio kralju.Ovim je dovršen postupak donošenja Nagodbe u Hrvatskom saboru.

U Ugarskom saboru je na sjednici od 25. rujna 1868. predsjednik Doma Károly Szentiványi upoznao zastupnike s odlukom Sabora: “Prije otvaranja sjednice dobio sam vrlo bitnu i radosnu vijest od predsjednika Hrvatskog sabora Antuna Vakanovića i baruna Levina Raucha, gubernatora Hrvatske, u kojem me izvješćuju da je Sabor usvojio tekst Nagodbe između Ugarske i Hrvatske s 69 glasova “za” i 4 “protiv”. (oduševljeni uzvici: “Živio”)”.

Parlament je 28. rujna 1868. počeo raspravu o Nagodbi. Izvjestitelj na toj CCLXXXIX. sjednici bio je Antal Csengery koji je podnio izvješće kraljevskog odbora te je naizmjenično s Sándorom Paisom pročitao sve članke do 66.118

Rasprava u Mađarskom saboru o Rijeci


Jedina točka o kojoj je vođena rasprava bilo je pitanje statusa Rijeke.

Zastupnik Gábor Várady je najjasnije iznio stajalište mađarskih političara:
“Rijeka je naša, mađarska. (...) Mi svi znamo i to da Rijeka nije bila pod ingerencijom bana, dok su Hrvatska i Slavonija u najvećem dijelu javnih stvari stajale pod banskom vlašću. (…) Sve to znamo i mi, ali i naša hrvatska braća.
Zbog toga sam uvjeren da Rijeka i njezin okrug trebaju biti vraćeni Ugarskoj i to je neizostavni uvjet za postizanje nagodbe, njezin conditio sine qua non (glasno oduševljenje). (...)


Poštovani Zastupnički dome! Uzmimo pri tome u obzir i stajalište Rijeke i Riječana, koji šire ruke prema nama i zovu nas. Taj narod, zemlja koju on nastanjuje, kao i more koje ga okružuje su pred Bogom i pred svijetom mađarska zemlja i mađarsko more. (opće odobravanje). To zna, osjeća i želi pučanstvo Rijeke, a glas naroda jest Božji glas. (glasno odobravanje).”

Ugarski sabor je tekst Nagodbe usvojio en bloc, ali je u pitanju Rijeke zauzeo stav koji je uglavnom formulirao zastupnik Várady.

Preostalo je još samo da kralj sankcionira nagodbu, ali i da riješi pitanje statusa Rijeke u kojemu dvije strane nisu uspjele postići sporazum.

Hrvatsko izaslanstvo predvođeno predsjednikom Sabora Antunom Vakanovićem pojavilo se 9. listopada 1868. u Beču gdje ih je car primio. Antun Vakanović je upoznao vladara s procesom donošenja nagodbe, kao i s činjenicom da u pitanju Rijeke nije bilo moguće postići dogovor, te ga je zamolio da pri razmatranju pitanju statusa ovoga grada prihvati stajalište Hrvatskog sabora. Međutim, na koncu je kralj ipak prihvatio mađarsko stajalište u pitanju Rijeke te je odredio da ona bude “zasebno tijelo priključeno Ugarskoj kruni” (separatum sacrae regni corona eadnexum corpus) koje će “privremeno” imati posebnu autonomiju dok se Ugarska, Hrvatska i grad Rijeka ne sporazumiju o konačnom statusu.”

Ugarski premijer Gyula Andrássy je na sjednici Parlamenta održanoj 13. studenog 1868. izvijestio zastupnike da je kralj prihvatio nagodbu, ali bi parlament trebao uputiti prijedlog spornog članka 66.,122 što je ovaj i učinio te je 14. studenog prihvatio konačan tekst ovoga članka.123

Kralj je hrvatsku verziju teksta nagodbe sankcionirao još 12. studenog te je Hrvatska dvorska kancelarija ovaj tekst već poslala u Zagreb kada se u međuvremenu sastao Ugarski sabor radi definiranja članka 66. Barun Rauch je za 16. studenoga sazvao sjednicu Hrvatskog sabora i više nije bilo vremena za usuglašavanja hrvatskog i mađarskog teksta. Premijer Andrássy je 15. studenog brzojavom obavijestio banskog namjesnika Raucha da u pogledu članka 66. treba u obzir uzeti mađarsku verziju Nagodbe.

Nalijepljena ceduljica na Nagodbu


Zato su promijenjeni tekst članka 66. napisali na jednu ceduljicu i nalijepili ga na originalni tekst Nagodbe, o čemu Sabor nije raspravljao te je 18. studenoga Zakonski članak I. iz 1868. stupio na snagu. Hrvatsko-ugarska nagodba je u Zastupničkom domu mađarskog parlamenta proglašena 19. studenog (i 23. studenoga u gornjem domu) kao Zakonski članak 1868:XXX. Tako je nastala nagodba koja je ostala na snazi do 1918. godine.
JAPANSKI: リエカ KINESKI: 里耶卡 KOREJSKI: 리예카 GRČKI: Ριέκα HEBREJSKI: רייקה LATINSKI: Tarsatica

Avatar korisnika
Adamić
Moderator
Moderator
Legenda foruma
Legenda foruma
 
Postovi: 23074
Teme: 914
Pridružen: 12.6.2009, 02:27
Lokacija: Grad Rijeka

Re: Riječka krpica

Post broj:#2  PostPostao/la Adamić » 9.1.2010, 05:54

Čuvena Riječka krpica na orginal Hrvatko- ugarske nagodbe iz 1868, nakndano je naljepljen papiric sa člankom 66. kojim je tadašnja Rijeka prepušena Budimpešti. Orginal se čuva u Hrvatskom državnom arhivu u Zagrebu a prijevod cijeli glasi ovako:

Hrvatsko-ugarska nagodba 1868.

Mi Franjo Josip Prvi,
po milosti božjoj car Austrijski, kralj Ugarski, Češki, kralj Dalmatinski, Hrvatski i
Slavonski, Galički, Vladimirski i Ilirski, arhivojvoda Austrijanski itd. itd. itd.
Častni, poštovani itd.
Nastojeći Mi primjerno Otčinskoj Našoj skrbi, unapredjivati sve, što na učvršćenje
blagostanja premilih Nam kraljevina i zemalja spada, odlučismo premilostivo odobriti
i kraljevskom Našom moći potvrditi zakonski članak, kojeg Nam vjernosti Vaše
preponiznom adresom od 26. rujna t. g. predložiše ovako, kako sliedi:
Zakonski članak
o nagodbi, koju s jedne strane kraljevina Ugarska, sjedinjena s Erdeljem, s druge
strane kraljevine Hrvatska i Slavonija sklopiše za izravnanje postojavših izmedju njih
državnopravnih pitanja:
§. 1.
Kraljevina Ugarska sjedinjena s Erdeljem i kraljevine Dalmacija, Hrvatska i Slavonija
sačinjavaju jednu te istu državnu zajednicu tako napram ostalim pod vladom Nj.
Veličanstva stojećim zemljam, kao što i napram inim državam.
§. 2.
Iz ove državne zajednice i skupnosti sliedi, da se ima kralj kraljevinah Ugarske,
Dalmacije, Hrvatske i Slavonije jednom te istom krunom i jednim te istim krunitbenim
činom okruniti i za sve pod krunom sv. Stjepana stojeće kraljevine na zajedničkom
saboru ovih kraljevinah zajednička krunitbena zavjernica utanačiti i izdati. Izvornik
ove krunitbene zavjernice ima se uz madjarski sastavak i jezikom hrvatskim sastaviti
i kraljevinam Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji izdati i u njemu cjelokupnost i zemaljski
ustav kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije zajamčiti. Krunitbena zav ernica od
1867. ima se naknadno takodjer hrvatskim jezikom sastaviti i saboru kraljevinah
Dalmacije, Hrvatske i Slavonije što prije poslati.
§. 3.
Iz gori spomenute nerazdružive državne zajednice sliedi nadalje, da glede svih onih
predmetah, koji su svimkolikim kraljevinam krune Ugarske i ostalim zemljam Nj.
Veličanstva zajednički, ili u koji se zajedničkim sporazumkom razpravljati imadu,
treba da bude kraljevinam Ugarskoj i Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji jedno te isto
zakonito zastupstvo, zakonodavstvo i što se izvršbe (Executive) tiče, zajednička
vlada.
§. 4.
KraIjevine Dalmacija, Hrvatska i Slavonija pripoznavaju zakonski članak XII. god.
1867. ugarskaga sabora, koji označuje zajedničke poslove medju kraljevinama
krune sv. Stjepana i ostalim zemljama Nj. Veličanstva, zatim i poslove koji premda
nisu zajednički, obim ovim strankam, nu ipak se zajedničkim sporazumkom njihovim
razpravljati imadu i koji ustanovljuje način njihova rukovodjenja, isto tako
pripoznavaju i već na temelju ovoga zakona oživotvorene nagodbene ustanove,
osobito zak. čl. XIV., XV., XVI. od god.1867. i za se krijepostnimi i obveznimi, nu
ipak uz tu naročitu ogradu, da se u buduće slični temeljni zakoni i nagodbe samo
zakonitim sudjelovanjem kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije stvarati mogu.
U ovom stavku spomenuti temeljni zakon i zakonski članci imaju se naknadno u
izvornom i hrvatskcom sastavku takodjer izdati i proglašenja radi saboru kraljevinah
Dalmacije, Hrvatske i Slavonije što prije poslati.
§. 5.
Izim onih predmetah, koji su kraljevinam krune sv. Stjepana i ostalim zemljam Nj.
Veličanstva, zajednički, ili koji se zajedničkim njihovim sporazumkom razpravljati
imadu; postoje još i drugi , kraljevine Ugarske i kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i
Slavonije jednako se tičući poslovi, glede kojih se ovom nagodbom priznaje potreba
zajedničkoga zakonodavstva i zajedničke vlade za sve zemlje krune ugarske.
§. 6.
Takav je prije svega zajednički posao za sve kraljevine krune sv. Stjepana
opredjeljivanje, troškovah za previšnji kraljevski dvor.
§. 7.
Zajednički su poslovi nadalje: dozvoljivanje novakah, zakonarstvo za obranbeni
ustav i vojnu dužnost i odredbe glede ponamješćivanja i obskrbljivanja vojske, glede
čega se ipak za kraljevine Dalmaciju, Hrvatsku i Slavoniju odredjuje:
a) da se broj novakah na Dalmaciju, Hrvatsku i Slavoniju iz kontingenta zajednički
opredieljenog odpadajući, odmjeri po razmjerju ukupnoga pučanstva njihovoga; pri
čemu se samo po sebi razumjeva, da se u slučaju promjene sadanjega
obranbenoga sustava, propisi novoga obranbenoga sustava takodjer u kraljevinah
Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji uvesti imadu;
b) da se novaci iz kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije uvrstiti imadu u vojne
pukovnije istih kraljevinah; napokon
c) da se pri uvršćivanju novakah obzir uzeti ima na njihovo usposobljenje za
stanovite struke vojničiva; pa da se novaci iz Primorja najvećma uvršćuju u
pomorsku vojsku.
§. 8.
Zajednički su kraljevini Ugarskoj i kraljevinam Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji tako u
obziru zakonarstva, kao što i u obziru vladavine na dole opisani način financijalni
poslovi takodjer. Prema tomu spada na zajednički državni sabor svih kraljevinah
krune ugarske ustanovljivati zajednički porezni sustav, dozvoljivati izravne i
neizravne poreze tako glede vrstih kao i brojevnih stavkah istih porezah; isto tako
razpisivati poreze, rukovoditi i utjerivati ih, uvadjati nove poreze, i ustanovljivati
proračun zajedničkih troškovah, kao i pregledavati godišnje zaključne račune,
tičući se troškovah za zajednčke poslove; zatim spada na isti sabor: kontroliranje
novoga i kouvertiranje već obstojećega državnoga duga, nadalje uprava, prodaja;
preinačivanje i obterećianje nepeokretnih državnih dobarah, razpolaganje o
monopolih i kraljevskih prihodih (regalia maiora) i u obće svaka odredba, odnoseća
se na takove financijalne predmete; koji su svim zemljama krune sv. Stjepana
zajednički; s onim ipak ograničenjem; da ako bi se radilo oprodaji državne
dalmtinsko-hrvatsko-slavonske nepokretne imovine u zemljah i šumah, o tom se i
sabor kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije saslušati ima, pa da se bez
njegove privole prodaja takova izvesti ne može.
Glede svih ovih predmetah zajedničko financijalno upraviteljstvo, koje vodi
zajedničkom saboru odgovorni kraljevski ugarski ministar financijah, proteže se i na
kraljevine Dalmaciju Hrvatsku i Slavoniju.
§. 9.
Svim kraljevinam krune Ugarske zajednički poslovi su nadalje: novčarstvo, kovani
novac i bankarstvo, kano i ustanovljenje sustava novčanoga i obćenitoga novčanoga
mjerila, izpitivanje i odobravanje onih trgovačkih i državnih ugovorah, koji se jednako
tiču svih zemaljah krune sv. Stjepana ili se odnose na zemljištnu promjenu; odredbe
glede bankah, zavodah za vjeresiju, i osiguravanje povlasticah, mjere i vage; zatim
zaštita markah i muštrah, punciranje, vlaistničtvo književnih i umjetnih proizvoda;
pravo pomorsko, trgovačko, mjenbeno i rudno te u obće trgovina, mitnice i malte,
brzojavi, pošte, željeznice, luke, brodarstvo i one državne ceste i rieke koje se
kraljevine Ugarske i kraljevinah Dlalmacije, Hrvatske i Slavonije jednakim načinom
tiču.
§. 10.
Zajedničko je zakonodavstvo takodjer glede ustanovah obrtih, razumjevajuć ovamo i
kućarenje, o družtvih, kojih nije svrha zajedničkoga tečenja ili dobitka, o putnih
listovah, redarstva nad inostranimi, o državljanstvu i o domaćinstvu.
§. 11.
Kraljevine Dalmacija, Hrvatska i Slavonija pripoznavaju, da bi one dužne bile polag
svoje porezne snage pridonašati za one troškove, koje s jedne strane, kraljevinam
ugarske krune i ostalim zemljama Nj. Veličanstva priznani zajednički poslovi, s druge
strane svimkolikim zemljam krune ugarske gori izjavljeni zajednički poslovi iziskuju.
§. 12.
Ovoj poreznoj snazi primjerno razmjerje polag istih službenih podatakah, na kojih
temeIju je zemljam ugarske krune prinosbeno razmjerje za pokriće troškovah
zajedničkih poslovah sa ostalimi zemljami Nj. Veličanstva medjusobno na 10
godinah ustanovljeno, čini za isto ovo vriemeza kraljevinu Ugarsku s Erdeljem
935592201 za kraljevinu Hrvatsku i Slavoniju 64407799 postotak.
§. 13.
Pošto bi pako svikoliki čisti dohoci kraljevinah Hrvatske i Slavonije onu svotu koja bi
po spomenutom u gornjem paragrafu poreznoj snazi primjernom ključu za troškove
zajedničkih poslovrah na njih odpala, u sadanjih okolnostih samo tako pokriti mogli,
ako bi ove kraljevine takodjer veći dio od troškovah za svoju samoupravu potrebitih u
tu svrhu podavale; s toga se kraljevina Ugarska obzirom na obnovljenje onoga
bratskoga oonošaja,koji je medju njom i medju kraljevinama Hrvatskom i Slavonijom
od stoljećah obstojao, drage volje sjedinjuje s ovom kraljevinami u tom, da se
ponajprije iz dohodakah kraljevinah Hrvatske i Slavonije povuče stanovita svota, koja
se od vremena do vremena za troškove samouprave nutarnje ovih kraljevinah
po nagodbi ustanovi, a ostala svota od pokrića potrebštinah nutarnje samouprave
preostavša da se obrati za obće potrebite troškove zajedničkih troškova.
§. 14.
Na temelju načela u predidućem paragrafu izraženoga s jedne strane medju
kraljevinom Ugarskom i s druge strane medju kraljevinami Hrvatskom i Slavonijom
sliedeća se sklapa financijalna nagodba:
§.15.
Potrebštine nutarnie samouprave kraljevine Hrvatske i Slavoniie za vrieme onih 10
godinah, dok traje medju kraljevinami ugarske i medju ostalim zemljami Nj.
Veličanstva obstojeća nagodba, ustanovljuje se sa 2, 200.000 for.
§. 16.
Ova svota ima se, ponajprije sa 45 postotaka od njihovih izravnih i neizravnih
porezah i drugih javnih dohodakah pokrivati t. j. toliki postotak sveukupnih
dohodakah ovih kraljevinah ima se izručivati u onu hrv.-slavonsku zemaljsku ili
municipalnu blagajnu, kamo će to združenih kraljevinah zakonarstvo ili vlada želiti.
§. 17.
Postotak od 55 iz svih dohodakah javnih kraljevinah Hrvatske i Slavonije imat će se
za pokriće zajedničkih trioškovah u zajecdničku državnu blagajnu izručivati.
§. 18.
Izmedju onih dohodakah koji će se po §§. 16. i 17. za potrebštine nutarnje
samouprave kraljevinah Hrvatske i Slavonije i za troškove zajedničkih poslovah
podijeliti, izuizimlju se:
a) potrošarina od vina i mesa, koje se u kraljevinah Hrvatske i Slavonije polag
dosadanje porabe nadalje takodjer na pokriće obćinskih potrebštinah obraćati
mogu;
b) dohoci od mitnicah u sljedstvu zakonskog člana XII. g.1867.
§. 19.
Ako bi se zemljišni obseg kraljevinah .Hrvatske i Slavonije faktičnim pridruženjem
Dalmacije, ili sjedinjenjem uprave vojne Krajine povećao: dohci teritorija s
kraljevinami Hrvatskom i Slavonijom sjedinjenoga imat će se takodjer po ključu
ustanovljenom u §. 16. i 17. podjeljivati medju troškove nutarnje uprave kraljevinah
ovih i troškove zajednačkih poslovah.
§. 20.
Obstojeći za sada zemaljski namet, kao što je u kraljevini Ugarskoj, ima se i u
kraljevinah Hrvatskoj i Slavoniji spojiti sa državnimi porezi.
§. 21.
Zemljorazteretni namet pako ima i nadalje rukovoditi zemljorazteretno ravnateljstvo
ovih kraljevinah, i fnancijalno ravnateljstvo ima ga u blagajnu zemljorazteretnoga
ravnateljstva izručivati sve dotle, dok se podpuno ne izplati zemljorazteretni
zemaljski-dug kraljevinah Hrvatske i Slavonije: Sa svim tim uzdržaje se zajedničko
jamstvo kraljevinah krune ugarske za svoj zemljorazteretni dug nadalje takodjer, i u
tu svrhu možebit potrebita pripomoć predujmivat će se iz zajedničke državne
blagajne polag dosadanjega načina i običaja.
§. 22
Kraljevski ugarski ministar financijah vodi izvršbu (Execution) u kraljevinah Hrvatskoj
i Slavoniji glede izravnih i neizravnih porezah, dohodakah od državnih monopolah;
biljegovine, taksah, pristojbah i dohodakah državnih dobarah po ravnateljstvu
financijalnom zagrebačkom koje on imenuje.
§. 23
Oni odjeli zemaljskoga računovodstva zagrabačkoga, koji rukovode predmete u
području autonomne vlade kraljevinah Hrvatske i Slavonije špadajuće, podpadaju u
svakom obziru odredjivanju ovih kraljevinah. Nu posljedci vodjenih po ovih
računovodstvenih odjelih zaključnih računah imat će se zajedničkom ministru
financijah priobćivati u tu svrhu, da se financijalni podatci svih zemaljah ugarske
krune podpuno sastavljati uzmognu.
§. 24.
Autonomna zemaljska vlada i oblasti kraljevinah Hrvatske i Slavonije imadu u
osiguravanju i utjerivanju javnih dohodakah sa svom pripravnošću podupirati organe
zajedničke financijalne vlade, i točno izpunjavati zakonite odredbe ministra
financijah, zajedničkomu saboru odgovornoga.
§. 25.
Ako postotak 45 od svikolikih dohodakah u gdjekojih godinah ne bi mogao pokriti (§.
15.) ustanovljenu potrebštinu nutarnje uprave kraljevinah Hrvatske i Slavonije, tada
će Ugarska manjak predujmiti.
§. 26.
Bude li obratno spomenuti postotak 45 nadvisio svotu, koja je za potrebštine
nutarnje uprave kraljevinah Hrvatske i Slavonije nagodbom ustanovljena, to će se
višak obratiti na pokriće zajedničkih troškovah.
§. 27.
No budu li dohoci kraljevinah Hrvatske i Slavonije povećanjem porezovne snage
nadvisili onaj dio zajedničkih troškovah, koji bi po ključu poreznoj snagi primjernom u
§. 12. opredieljenom na njih spao: to će višak ovaj na razpolaganje kraljevinam
Hrvatskoj i Slavoniji pripasti, bez da bi ove kraljevine zato bila dužne one svote
naknadno pokriti, koja u predidućih godinah zajedničkih troškovah uplatile nisu.
§. 28.
Obračunavanje o dohocih kraljevinah Hrvatske i Slavonije ima se načiniti po načelih i
predidućih paragrafih spomenutih, i takovo skupa sa zaključnimi računi svih
zemaljah ugarske u isto vrieme predložiti zajedniñkomu zakonodavsivu svih
kraljevinah krune ugarske u isto vrieme predložiti zajedničkom zakonodavstv svih
kraljevinah ugarske krune. Ovdje izpitani račun priobćit će se znanja radi saboru
kraljevinah Hrvatske i Slavonije.
§. 29.
Posebni izkaz o dohodcih kraljevinah Hrvatske i Slavonije moći će se početi voditi
oživotvorenja nagodbe i samo s 1. siečnjem g. 1869. Dok nagodbu ne primu oba
zakonodavstva dok ju ne potvrdi Nj. Veličanstvo, bit će proračun od god. 1867.
pravilom glede kraljevinah Hrvatske i Slavonije za doznačivanje troškovah njihove
samouprave.
§. 30.
Iz poreznih zaostatakah kraljevinah Hrvatske i Slavonije, koji su do konca god.1867.
uključivo nastali, i koji se utjerati mogu, imade se postotak 63 obratiti na potrebštine
nutarnje samouprave rečenih kraljevinah, postotak 37 usuprot spada u zajedničku
državnu blagajnu.
§. 31.
Pravo zakonarstva glede onih predmetah, koji su kraljevinam ugarske krune, i
ostalim zemljama Nj. Veličanstva zajednički, ili se njihovim medjusobnim zajedničkim
sporazumkom obavljati imadu, kao i glede onih poslovah, koji se u gornjih paragrafih
za sve kolike kraljevine ugarske krune zajedničkim označuju, pripada zajedničkomu
saboru svih kraljevinah ugarske krune, koj se svake godine u Peštu sazvati imade.
§. 32.
Ne tom zajedničkom saboru bit će kraljevine Hrvatska i Slavonija po razmjerju broja
njihova pučanstva zastupane sa 29 zastupnikah; ovamo ne razumievajući grad
Rijeku s njegovim kotarom s razloga u 66. paragrafu navedenoga. Ako bi se broj
zastupnikah ugarskoga sabora s vremenom promjenio, imat će se broj zastupnikah
za kraljevine Hrvatsku i Slavoniju, uz pridružanje razmjera pučanstva, ustanoviti po
istih načelih, koja budu upotrebljena kod opredjeljivanja broja zastupnikah Kraljevine
Ugarske.
§. 33.
Ako se pučanstvo kraljevinah Hrvatske i Slavonije budi sjedinjenjem uprave vojne
krajine, budi Dalmacije umnoži, tada će se broj zastupnikah sdruženih kraljevinah
povisiti upravo po istom razmjerju, u kom se njihovo pučanstvo umnožalo bude.
§. 34.
Kraljevine Dalmacija, Hrvatska i Slavonija biraju svoje zastupnike na zajednički
sabor iz sredine vlastitoga svoga sabora, i to za cijelo ono vrijeme, dokle traje
zastupnička vlast zastupnikah zajedničke zastupničke kuće. U slučaju, ako bi
medjutim razpušten bio sabor kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije, ostaju
njihovi zastupnici na zajedničkom saboru tako dugo, dok novosazvani sabor ne
bude izabrao druge zastupnike.
§. 35.
Zastupnici krljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije vrše na zajedničkom saboru
osobno pravo razpravljerija, i odvjetovanja u svih poslovih, koji su u predidućih
paragrafah zajedničkimi pripoznati upravo tako samostalno i bez ikakva naputka,
kao god ostali članovi zajedničkoga sabora.
§.36.
Kraljevine Dalmacija, Hrvatska i Slavohija odaslati će takodjer iz svoga sabora dva
zastupnika u kuću velikašah zajedničkoga sabora.
§. 37.
Velikaši i oni crkveni i svjetovni dostojanstvenici kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i
Slavonije, koji su u ugarskoj velikaškoj kući prije godine 1848. imali pravo sjela i
osobnoga glasa, bit će istim pravom i u buduće članovi kuće velikašah zajedničkoga
sabora sve dotl, dok se ova kuća na drugih temeljih neuredi.
§. 38.
Zajednički poslovi će se na zajedničkom saboru u koliko je moguće razpravljati prije
svega i uzastopce, te će se u svakomu slučaju obzir uzeti na to, da se zastupnikom
kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije ostavi vrijeme najmanje triuh mjesecah
za razpravljanje vlastitih samoupravnih poslovah na domaćem njihovom saboru.
§. 39.
Svi troškovi zajedničkoga sabora, dakle i dnevnice i konakovina zastupnikah
kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije, namiruju se iz zajedničke državne
blagajne.
§. 40. ,
Čim kraljevine ugarske krune jedan dio zadatakah zajedničkoga svoga sabora,
najme ustanovljenje troškovah, potrebitih za one zajedničke poslove, koje iz
pragmatičke sankcije proiztičućimi pripoznavaju, izvršivaju sredstvom poslanstva
(delegacija) iz sredine svoje izabranoga, to će se po zajedničkom saboru izmedj
zastupnikah kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije birati toliko licah u ugarsku
delegaciju, koliko ih zahtjeva ključ, po kom one kraljevine učestvuju na zajedničkom
saboru.
§. 41.
Prema tomu se odredjuje, da će se izmedju zastupnikah kraljevinah Dalmacije,
Hrvatske i Slavonije od strane zastupničke kuće četiri zastupnika, a od strane
velikaške kuće jedan član birati u delegaciju Ugarsku.
§. 42.
Ako se broj zastupnikah dalm.-hrvat.-slavonskoga sabora umnoži uslijed
zemljištnoga povećanja §. 33. napomenutoga, povisit će se po razmjerju tom
povećanju odgovarajućem broju onih članovah, koji se izmedju zastupnikah
kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije biraju u delegaciju Ugarsku.
§. 43.
Glede svih onih poslovah, koji su zakon. čl. XII. god. 1867. i ovom nagodbom svim
zemljam krune ugarske zajedničkimi izjavljeni, izuzam u §. 10. navedene predmete,
vodi središnja u Budimpešti stolujuća vlada izvršbu sredstvom vlastitih svojih
organah takodjer u kraljevinh Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji.
§. 44.
Obzirom na zastupanje interesah kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije, i zna
se za iste kraljevine imenovati jedan posebni dalm.- hrvat.- slavonski ministar bez
listnice kod središnje vlade u Budimpešti. Taj ministar je član ukupnog ministarskoga
vieća, imajuć u njem pravo odvjeta; pa je odgovoran zajedničkomu saboru. On će
biti svezom izmedju Nj. ces. i kralj. apoštolskoga Veličanstva i zemaljske vlade
kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije.
§. 45.
Središnja vlada nastojat će, da u obsegu kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije
sporazumno postupa sa autonomnom vladom istih kraljevianah, nu budući da je
središnja vlada za postupak svoj odgovorna zajedničkomu saboru, na kom su i
kraljevine Dalmacija, Hrvatska i Slavonija zastupane, s toga će zemaljska vlada istih
kraljevinah i njene oblasti podpomagati središnju vladu u obziru njenih odredbah,
pače talove i neposredno izvršivati na toliko, na koliko središnja vlada vlastitih svojih
organah ondje imala ne bi.
§. 46.
Kraljevine Dalmacija, Hrvatska i Slavonija pako na njihovo zahtjevanje osiguravaju
se, da će središnja vlada tako činovnike za hrvatsko-slavonske odsjeke, koji će se
kod iste središnje vlade ustrojiti, kako takodjer i one svoje organe; koji će u obsegu
kraljevinah ovih uredovati, obzirom na potrebitu strukovnu vještinu, u koliko to samo
moguće bude, imenovati izmedju domaćih sinovah kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i
Slavonije.
§. 47.
Glede svih onih predmetah, koji ovom nagodbom nisu priuzdržani zajedničkomu
saboru i središnjoj vladi, pripada kraljevinam Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji pravo
podpune samouprave (autonomije) tako u području zakonarstva kao i izvršbe.
§. 48.
S toga razloga spada u djelokrug podpune autonomije kraljevinah Dalmacije,
Hrvatske i Slavonije zakonarstvo i uprava u svih poslovnih nutarnjih, bogoštovja;
nastave i pravosudja amo računajuć sudbenost u svih molbah, izim sudbenosti
glede pomorskoga prava.
§. 49.
U pogledu zakladah vjerozakonskih i nastavnih imadu se tražbina, tićuče se
prošlosti, putem medjusobnog obračunavanja izjednačiti.
§. 50.
Na čelu autonomne vlade kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonjile stoji ban, koji
je odgovoran saboru istih kraljevinah.
§. 51.
Bana kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije imenuje Nj. c. i kr. apošt.
Veličanstvo na priedlog i uz premapodpis zajedničkoga kr. ugarskoga
ministarskoga predsjednika.
§. 52.
Gradjansko dostojanstvo bana odlučuje se za buduće od dostojanstva vojničkoga,
pa se pravilom ustanovljuje, da odsele vojnička osoba ne može imati ikakva upliva
na gradjanske poslove u kraljevinah Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji.
§. 53.
Banu glradjanskoga stališta bit će i od sada naslov: Ban kraljevinah Dalmacije,
Hrvatske i Slavonije i časti banskoj pripadati će sva ona prijašnja preimućtva i
dostojanstva, koja se slažu s njegovim novim položajem. Po tome i nadalje ostaje
članom kuće velikašah zajedničkoga sabora.
§. 54.
Na temelju prieloga banova ustanovit će sabor kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i
Slavonije daljnje ustrojstvo autonomne zemaljske vlade s previšnjim privoljenjem Nj.
c. i kr. apošt. Veličanstva.
§. 55.
Iza previšnje previšnje potvrde ove nagodbe ima se odmah dokinuti hrv.- slav.
dvorska kancelarija.
§. 56.
U svemkolikom obsegu kraljevinah Hrvatske i Slavonije službeni je jezik hrvatski toli
u zakonodavstvu, koli u sudstvu i upravi.
§. 57.
Za organe zajedničke vlade ustanovljuje se takodjer hrvatski jezik službenim jezikom
unutar granicah kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije.
§.58.
Predloge i spise u hrvatskom jeziku sastavljene; pa iz kraljevinah Hrvatske i
Slavonije na zajedničko ministarstvo podnešene, imade to ministarstvo primati i
rješitbe svoje na istom jeziku izdavati:
§. 59.
Obzirom na to, da su kraljevine Hrvatska i Slavonija politički narod, imajući posebni
svoj teritorij i u pogledu nutarnjih svojih poslovah vlastito zakonodavstvo i
autonomnu vladu, ustanovljuje se nadalje; da se zastupnici istih kraljevinah tako na
zajedničkom saboru kako i u delegaciji mogu služiti i jezikom hrvatskim.
§. 60.
Na zajedničkom saboru stvoreni i podpisom Nj. c. i kr. apošt. Veličanstva providjeni
zakoni izdavat će se za kraljevirte Dalmaciju, Hrvatsku i Slavoniju u izvorniku
hrvatskom i odaslati saboru tih kraljevinah.
§. 61.
U poslovih autonomnih imadu se unutra granicah kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i
Slavonije upotrebljavati sjedinjene boje i grbovi istih kraljevinah, potonji providjeni
krunom sv. Stjepana.
§. 62.
Kod označivanja poslovah, svim kraljevinam krune ugarske zajedničkih, upotrebljuju
se sjedinjeni grbovi kraljevinah Ugarske i Dalmacije, Hrvatske i Slavonije.
§. 63.
Za raspravljanja zajedničkih poslovah imade se uz ugarsku zastavu i sjedinjena
zastava kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije razviti na zgradi, u kojoj se
obdržava zajednički sabor zemaljah krune ugarske.
§. 64.
Na kovanom novcu ugarske krune ima se u kraljevskomu naslovu uvrstiti takodjer
naslov kralja Dalmacije, Hrvatske i Slavonije.
§. 65.
Kraljevina Ugarska priznaje zemljištnu cjelokupnost kraljevinah Hrvatske i Slavonije i
nastojat će o tom, da sa ova oživotvori. Napose će ona i u buduće uskorivati, da se
onaj dio vojne krajine, koji ka kraljevinam Hrvatskoj i Slavoniji spada, skupa sa
vojnimi krajiškimi komuniteti sjedini sa spomenutimi kraljevinami u obziru
zakonodavstva, uprave i sudstva, i kako je dosada više puta rieč digla, ne će ni
ubuduće prestati temeljem prava sv. ugarske krune zahtjevati reinkorporaciju
Dalmacije, kao i zahtjevati, da se Dalmacija pridruži kraljevinam Hrvatskoj i
Slavoniji: nu svakako se bude Dalmacija ob uvjetih ove inkorporacije saslušati imala.
§. 66.
U smislu prijašnjega paragrafa priznavaju se kao k teritoriju kraljevina Hrvatske,
Slavonije i Dalmacije spadajući:
1. Sve ono zemljište, koje sada skupa s gradom i kotarom bakarski pada županiji
riečkoj, s izuzećem grada i kotara riečkoga, koji grad, luka i kotar sačinjavaju
posebno s ugarskom krunom spojeno tielo (separatum sacrae regni coronae
adnexum corpus) i glede kojega kao taktova, posebne autonomije i na nju
protežućih se zakonodavnih i upravnih odnošaja uredjenja, imat će se putem
odborskih razprava izmedju sabora kraljevine Ugarske i sabora kraljevina Hrvatske,
Slavonije i Dalmacije i grada Rieke obće sporazumljenje postići.
2. županija zagrebačka sa gradovi Zagrebom i Karlovcem;
3. županija varaždinska sa gradom Varaždinom;
4. županija križevačka s gradovi Križevci i Koprivnicom;
5. županija požeška sa gradom Požegom;
6. županija virovitička sa gradom Osiekom;
7. županija sriemska.
Nadalje sliedeće krajiške pukovnije:
1. Lička:
2. Otočka.
3. Ogulinska.
4. Slunjska.
5. Banovačka prva.
6. Banovačka druga.
7. Varaždinsko-Križevačka.
8: Varaždinsko-Gjurgjevačka.
9: Gradiškanska.
10. Brodska.
11. Petrovaradinska.
Napokon:
Sadašnja Dalmacija.
§. 67.
Kraljevina Ugarska privoljuje na to, da se mitnice u Zemunu, Mitrovici, Rači, Klenaku
i Jakovu i donle, dok gore označena zemljištna cjelokupnost istinom postane, iz
sadanje neposredne središnje uprave izluče, te u znak priznanja zemljištne
cjelokupnosti podrede zagrebačkom financijalnom ravnateljstvu.
§. 68.
Krijepost svih zakonah i odredabah, koje se nazočnoj nagodbi protive, ima prestati,
čim ova nagodba postigne previšnju sankciju.
§. 69.
Nasuprot se i za buduće imaju smatrati zajedničkimi pravi i temeljnimi zakoni
ugarske krune sva ona ustavna prava i svi oni temeljni zakoni, kojih se je užitak i
zaštita u prošlosti ravnim načinom protezala kako na kraljevinu Ugarsku, tako i na
kraljevine Hrvatsku i Slavoniju, te koji s nazočnom nagodbom u opreci ne stoje.
§. 70.
Iza kako bude nazočna nagodba postigla previšnju sankciju, imade se ona kao
zajednički temeljni zakon uvrstiti u posebne zakonike kraljevina Ugarske i
kraljevinah Dalmacije, Hrvatske i Slavonije; pa se podjedno ustanovljuje, da ova
nagodba ne može biti predmetom zakonodavstva pojedinih nagadjajućih se
kraljevinah, i da promjena iste uzslijediti može samo onim putem, kojim je
udjelotvorena, pristupom naime svih onih čimbenikah, koji ju sklopiše.
Izjavljujći Mi zakonski članak i sve, šta je u njem sadržano, kako u cielosti tako i u
pojedinostih vrlim, prijaznim i primljenim, evo ga kraljevskam Našom moćju
odobravamo, potvrdjujemo, s tim; da ćemo ga i sami obdržavati i po drugim Vjernim
Nam obdržavati dati, kao što ga silom i kriepošću ove Naša listine primamo,
odobravamo i kraljevskim našim podpisom potvrdjujemo.
Dano u stolnom i glavnom Našem gradu Beču na dan osmoga studenoga godišta
spasa hiljadu osam sto šezdeset i osmoga; vladanja Našega dvadesetoga.
Milan bar. Kussevich g. t. s. r.
Franjo Josip s.r.
Po previšnjoj
zapiovjedi Njegova posvećenoga cesarskoga i kraljevsko-apostolskoga
Veličanstva:
Eduardo bar. Jelachich s.r:
Slika

Avatar korisnika
Adamić
Moderator
Moderator
Legenda foruma
Legenda foruma
 
Postovi: 23074
Teme: 914
Pridružen: 12.6.2009, 02:27
Lokacija: Grad Rijeka

Re: Riječka krpica

Post broj:#3  PostPostao/la Adamić » 21.5.2014, 18:23

08.11.1868. - Hrvatsko-ugarska nagodba, s čuvenom "riječkom krpicom"

Riječka krpica.jpg
Riječka krpica.jpg (936.5 KiB) Pogledano 2917 puta

na original Hrvatsko- ugarske nagodbe iz 1868, naknadno je naljepljen papirić sa člankom 66.
Slika

Avatar korisnika
Vežičanka
Moderatorica
Moderatorica
Legenda foruma
Legenda foruma
 
Postovi: 4467
Teme: 155
Pridružen: 24.7.2012, 14:58

Re: Riječka krpica

Post broj:#4  PostPostao/la Vežičanka » 24.10.2014, 17:16

Riječka krpica- Mađari su 1868. krivotvorili već gotov dokumenat prilijepivši na njega dodatni papirić (krpicu od papira), što je odobrio car. Rijeka na taj način postaje mađarska sve do 1918., umjesto da postane samostalni grad ili da bude u sastavu Hrvatske o čemu se planiralo naknadno raspravljati.

Naknadno nalijepljen papirić (krpica) s paragrafom 66. (klikni za veći prikaz)
Riječka krpica 2.jpg

Daluka
Quarnero
Quarnero
 
Postovi: 490
Teme: 7
Pridružen: 13.10.2015, 17:08

Re: Riječka krpica 1868.

Post broj:#5  PostPostao/la Daluka » 29.8.2018, 19:20

Mađarska verzija dokumenta!

1868. évi XXX. törvénycikk
a Magyarország, s Horvát-, Szlavon és Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről *
Egyrészről Magyarország országgyülése, másrészről Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülése közt a közöttök fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt, közös megállapodással egyezmény jövén létre, ezen egyezmény, ő császári s apostoli királyi Felsége által is jóváhagyva, megerősítve és szentesítve, mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok közös alaptörvénye, ezennel törvénybe igtattatik, a mint következik:

Miután Horvát- és Szlavonországok századok óta, mind jogilag, mind tettleg, Sz.-István koronájához tartoztak, s a sanctio pragmaticában is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatatlanok egymástól: ezen alapokon, egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonországok, a közöttük fenforgó közjogi kérdések kiegyenlítésére nézve, a következő egyezményt kötötték:

1. § Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.

2. § Ez állami közösségből és összetartozásból foly, hogy Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok királya egy és ugyanazon koronával, s egy és ugyanazon koronázási cselekvénynyel koronáztatik meg, s a Sz. -István koronája alatt álló összes országok részére, ez országok közös országgyülésén, közös koronázási oklevél állapíttatik meg és állittatik ki.

E koronázási oklevél eredetije azonban, a magyar szöveg mellett horvát nyelven is szerkesztendő, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak is kiadandó, s abban Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok integritása és országos alkotmánya is biztosítandó.

Az 1867-ki koronázási oklevél eredeti horvát szövegben utólag szintén kiállíttatik, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülésének mielőbb megküldetik.

3. § A fennebb érintett megoszthatlan állami közösségből következik továbbá, hogy mindazon ügyekre nézve, melyek a magyar korona összes országai, és Ő Felsége többi országai közt közösek vagy közös egyetértéssel intézendők, Magyarországnak, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak egy és ugyanazon törvényes képviselettel, törvényhozással, s a végrehajtást illetőleg közös kormányzattal kell birniok.

4. § Az 1867-ki magyar országgyülés XII-ik törvénycikkét, mely a Sz. -István koronája országai, és Ő Felsége többi országai közt fenforgó közös vagy nem közös ugyan, de egyetértőleg intézendő ügyeket, és azok kezelési módját meghatározza, valamint az e törvény alapján már létrejött egyezményeket, s különösen az 1867:XIV., XV. és XVI. törvénycikkeket Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok is érvényeseknek és kötelezőknek ismerik el, azon határozott kikötéssel mindazáltal, hogy jövőre hasonló alaptörvények és egyezmények csak Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok törvényes hozzájárulásával hozathassanak.

Az e szakaszban érintett alaptörvény és törvénycikkek utólag eredeti horvát szövegben is kiállíttatnak, s kihirdetés végett a horvát-, szlavon, dalmát országgyülésnek mielőbb megküldetnek.

5. § Azon tárgyakon kivül, melyek a Sz.-István koronájának országai és Ő Felsége többi országai közt közösek, vagy egyetértőleg intézendők, vannak még más ügyek is, melyek Magyarországot, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat közösen érdeklik, s a melyekre nézve a magyar korona összes országai közt a törvényhozás és kormányzat közössége ez egyezmény által szükségesnek ismertetik el.

6. § Ilyen közös ügye Sz. -István koronája összes országainak mindenekelőtt az udvartartás költségeinek megajánlása.

7. § Közös ügy továbbá az ujonczajánlás, a védrendszer és hadkötelezettséget illető törvényhozás, s az intézkedés a hadsereg elhelyezéséről és élelmezéséről, mire nézve azonban Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat illetőleg határoztatik:

a) hogy a közösen megszavazandó contingensből Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra eső rész az összes népesség aránya szerint állapíttatik meg, magában értetvén, hogy ha az eddigi védrendszer átalakíttatik, az ujonnan megállapítandó rendszer szabályai fognak Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban is alkalmaztatni;

b) a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra eső ujonczok ezen országok ezredeibe soroztatnak;

c) végre a besorozásnál gond leszen arra, hogy az ujonczok minő fegyvernemre leginkább alkalmasak, s a tengerpart ujonczai főleg a hajóhadba osztatnak be.

8. § Közös Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok közt, mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben, az alább körülirt módon a pénzügy is. Ehez képest az összes adórendszer megállapítása, az egyenes és közvetett adók megajánlása, ez adóknak mind nemeire, mind számtételeire nézve, ugyszintén az adók kivetése, kezelése és behajtása, uj adók behozása, a közös ügyek költségvetésének megszavazása, valamint a közös ügyek költségeit illető évi zárszámadások megvizsgálása, uj államadósság fölvétele, vagy a mai meglevő adósságok convertálása, az ingatlan államvagyon kezelése, átalakítása, megterhelése és eladása, az egyedáruságok és királyi jövedelmek (jura regalia majora) fölötti rendelkezés, s átalában minden oly intézkedés, mely a Sz. -István koronája alatt álló országokkal közös pénzügyi tárgyra vonatkozik, a magyar sz. korona összes országainak közös országgyülését illeti; a horvát-szlavon államföldbirtok eladására nézve mindazonáltal azzal a megszorítással, hogy e részben meghallgatandó a horvát-szlavon-dalmát országgyülés is, a melynek beleegyezése nélkül eladás nem történhetik. S mindezen tárgyakra nézve a közös pénzügyi kormányzat, mely a közös országgyülésnek felelős magyar királyi pénzügyminister által gyakoroltatik, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra is kiterjed.

9. § Közös ügyei a magyar korona összes országainak a pénz-, érczpénz- és bankjegy-ügy is, valamint a pénzrendszer és az általános pénzláb meghatározása, s azon kereskedelmi és államszerződések megvizsgálása és jóváhagyása, melyek Sz. -István koronája országait egyaránt illetik; a bankokat, hitel- és biztosító intézeteket, szabadalmakat, a mértéket és súlyt, árubélyeget és mintabiztosítást, fémjelzést, irói és művészi tulajdont illető intézkedés; a tengerészeti, kereskedelmi, váltó- és bányajog, s átalában a kereskedelem, vámok, távirda, posták, vasutak, kikötők, hajózás s azon állami utak és folyók ügye, a melyek Magyarországot s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat közösen érdeklik.

10. § Az iparügy rendezésére nézve, a házaló kereskedést is ide értve, ugyszintén a nem közkereseti egyesületek ügyében, s az útlevél-rendszert, az idegenek fölött gyakorlandó rendőrséget, az állampolgárságot és honosítást illetőleg közös ugyan a törvényhozás, de ezen tárgyakra nézve a végrehajtás Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak tartatik fenn.

11. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok elismerik, hogy azon költségekhez, melyeket egyfelől a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai között közöseknek ismert, másfelől maguk a magyar korona összes országai közt fennebb közöseknek jelölt ügyek igényelnek, adóképességük arányában volnának kötelesek járulni.

12. § Ez adóképességi arány, ugyanazon hivatalos adatok szerint, a melyeknek alapján a magyar korona országainak a közös ügyek költségeihez hozájárulási aránya Ő Felsége többi országaival szemben tiz évre meghatároztatott, ugyanazon időre

Magyarországra nézve 93. 5,592. 201;

Horvát-, s Szlavonországokra nézve pedig 6. 4,407. 799 százalék.

13. § Miután azonban Horvát- és Szlavonországok összes tiszta jövedelmei azon összeget, mely a fennebbi szakaszban érintett adóképességi kulcs szerint, a közös ügyek költségeiből rájok esnék, ez idő szerint csak ugy fedezhetnék, ha a beligazgatásukra szükséges összegek nagyobb részét is átaladnák: Magyarország, tekintettel azon testvéri viszony megujítására, a mely közte s Horvát- és Szlavonországok közt századok óta fennállott, készséggel beleegyezik, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt bizonyos összeg, mely ez országok beligazgatási költségeire időnkint egyezményileg megállapíttatik, vonassék le, s a beligazgatási szükséglet fedezése után fenmaradt összeg fordíttassék a közös ügyek által igényelt költségekre.

14. § A megelőző szakaszokban kifejtett elv alapján egy részről Magyarország, más részről Horvát- és Szlavonországok közt a következő pénzügyi egyesség jött létre.

15. § Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete azon 10 évre, a meddig a magyar korona országai és ő Felsége többi országai közt fennálló egyezmény tart, 2. 200,000 frtban állapittatik meg.

16. § Ez összeg mindenekelőtt Horvát-Szlavonországok egyenes és közvetett adóinak és egyéb közjövedelmeinek 45 százalékával fedeztetik, vagyis azon országok összes bevételeiből annyi százalék szolgáltatik be azon horvát-szlavon országos vagy törvényhatósági pénztárba, a hova a társországok törvényhozása vagy kormánya kivánni fogja.

17. § Horvát-Szlavonországok összes bevételeinek 55 százaléka a közös költségek fedezésére, a közös kincstárba szolgáltatandó be.

18. § Azon jövedelmek közöl, a melyek a 16. és 17. §-ok szerint Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete és a közösügyek költségei közt megosztandók, kivétetnek:

a) a bor- és húsfogyasztási adók, melyek Horvát-Szlavonországokban, az eddigi gyakorlat szerint, továbbá is a községi kiadások fedezésére fordíttathatnak;

b) az 1867:XII. törvénycikk folytán a határvám jövedelmei.

19. § Ha Horvát-Szlavonországok kormányzati területe, Dalmátia tettleges visszacsatolásával, vagy a határőrség közigazgatási egyesítése által növekednék: a Horvát-Szlavonországokkal egyesített területek jövedelmei szintén a 16. és 17. §-ban megállapított kulcs szerint osztatnak meg a horvát-szlavon beligazgatás s a közös ügyek költségei közt.

20. § A jelenleg fennálló országos pótlék, mint Magyarországban Horvát-Szlavonországokban is, az államadókhoz csatoltatik.

21. § A földtehermentesitési pótlék azonban a földtehermentesitési országos adósság teljes törlesztéséig, Horvát-Szlavonországokat illetőleg, továbbá is ezen országok földtehermentesitési igazgatósága által kezeltetik, s a pénzügyi igazgatóság által azon igazgatóság pénztárába szolgáltatik át. A magyar korona országainak közös jótállása mindazonáltal ezen földtehermentesitési adósságra nézve ezentúl is fenmarad, s az e czélra netalán szükségelt segély a közös kincstárból, az eddigi mód és gyakorlat szerint előlegeztetik.

22. § A magyar királyi pénzügyminister Horvát- és Szlavonországokban, az egyesen és közvetett adókra, jövedékekre, bélyegekre, díjakra, illetékekre s államjavakra nézve az általa kinevezendő zágrábi pénzügyi igazgatóság által gyakorolja a végrehajtást.

23. § A zágrábi országos számvevőség azon osztályai, melyek Horvát-Szlavonországok önkormányzati köréhez tartozó tárgyakat kezelnek, minden tekintetben az említett országok rendelkezése alá esnek. Az érintett számvevőségi osztályok által vezetett zárszámadások eredményei azonban a közös pénzügyministerrel közlendők a végett, hogy a magyar korona összes országainak pénzügyi adatai teljesen összeállíttathassanak.

24. § Horvát-Szlavonországok külön országos kormánya és törvényhatóságai a közjövedelmek biztosításában és behajtásában teljes készséggel támogatják a közös pénzügyi kormányzat közegeit, s pontosan teljesítik a közös országgyülésnek felelős pénzügyminister törvényes rendeleteit.

25. § Ha egyes években az összes jövedelmek 45 százaléka nem találná fedezni Horvát-Szlavonországok fenebb (15. §) megállapitott beligazgatási szükségletét: a hiányt Magyarország előlegezi.

26. § Ha ellenben az érintett 45 százalék nagyobb összegre megy, mint a mennyi Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletére egyezményileg megállapittatott, a többlet a közös költségek fedezésére fordittatik.

27. § Ha azonban Horvát-Szlavonországok jövedelmei a közös költségek azon részét, mely a 12-ik §-ban kitett adóképességi kulcs szerint rájok esnék, az adóképesség növekedése folytán felülhaladnák: a fölösleg Horvát-Szlavonországok rendelkezése alá esik, a nélkül, hogy Horvát-Szlavonországok azon összegeket, melyekre nézve a megelőző években, a közös költségeket illetőleg hátramaradtak, utólag fedezni köteleztetnének.

28. § Horvát-Szlavonországok jövedelmeit illetőleg, a fennebbi szakaszokban érintett elvek alapján készíttetik el a leszámolás, s a magyar korona összes országainak zárszámadásaival egyidejüleg terjesztetik a magyar korona országainak közös törvényhozása elé.

Az itt megvizsgált leszámolás tudomás végett Horvát-Szlavonországok országgyülésével is közöltetni fog.

29. § A külön kimutatás vezetése Horvát-Szlavonországok jövedelmeire nézve, az egyezmény létrejötte után, és csak a jövő 1869-iki január 1-én indíttathatik meg. Míg ez egyezmény a két törvényhozás által el nem fogadtatik és Ő Felsége által nem szentesíttetik, az 1867-ki előirányzat az irányadó Horvát-Szlavonországokra nézve, a beligazgatási költségek utalványozásában.

30. § Horvát-Szlavonországoknak az 1867-dik év végeig bezárólag fenmaradt s behajtható adóhátralékaiból 63 százalék a nevezett országok szükségeire fordíttatik, 37 százalék ellenben a közös kincstárt illeti.

31. § Azon tárgyakra nézve, melyek a magyar korona országai és ő Felsége többi országai közt közösek, vagy egyetértőleg intézendők, valamint azokra nézve, a melyek maguk a magyar korona országai közt a fennebbi szakaszokban közöseknek jelöltettek ki, a törvényhozási jog a magyar korona összes országainak évenkint Pestre egybehivandó közös országgyülését illeti.

32. § E közös országgyülésen Horvát- és Szlavonországok, lakosaik mennyiségéhez aránylag, 29 követ által képviseltetnek, Fiume városát és tengerparti kerületét a 66. szakaszban felhozott oknál fogva ide nem értve. Ha a magyarországi képviselők száma idővel változnék: Horvát-Szlavonországok képviselőinek száma, a népességi arány megtartásával, ugyanazon elvek szerint állapittatik meg, a melyek a magyarországi képviselők számának meghatározásánál alkalmaztatnak.

33. § Ha Horvát- és Szlavonországok népessége, akár a határőrség közigazgatási egyesitése, akár Dalmatia visszacsatolása által gyarapodnék: a nevezett társországok képviselőinek száma a népesség szaporodása arányában szintén emeltetni fog.

34. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok a közös országgyülésbe saját országgyülésök kebeléből választják képviselőiket, és pedig azon egész időszakra, a melyre a közös képviselőház megbizása terjed.

Azon esetre, ha a horvát-szlavon-dalmát országgyülés idő közben feloszlattatnék, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselői mindaddig tagjai maradnak a közös országgyülésnek, míg az ujolag egybehivott horvát-szlavon-dalmát országgyülés új képviselőket választ.

35. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselői személyes nyilatkozási és szavazási jogukat mindazon ügyek tárgyalásánál, melyek a fennebbi szakaszokban közöseknek ismertettek el, szintén önállóan, utasítás nélkül, épen úgy gyakorolják, mint a közös országgyülés többi tagjai.

36. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok a közös országgyülés főrendi házába is két képviselőt küldenek saját országgyülésökből.

37. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok főrendei s azon világi s egyházi méltóságai, kik 1848 előtt a magyar országgyülés főrendi házában ülési és szavazati joggal birtak, ezentúl is hasonló joggal tagjai lesznek a közös országgyülés felsőházának mindaddig, míg a ház más alapokon nem rendeztetik.

38. § A közös ügyek, a mennyire lehetséges, a közös országgyülésen előlegesen és egymás után tárgyaltatnak; s minden esetre tekintet lesz arra, hogy Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselőinek, saját országgyülésökön, saját belügyeik intézésére évenkint legalább három havi idő engedtessék.

39. § A közös országgyülés összes költségei, s így Horvát- és Dalmátországok képviselőinek napi díjai és szállásbérei is, a közös állampénztárból fedezendők.

40. § Miután a magyar korona országainak közös országgyülése teendőinek egy részét,, tudniillik a pragmatica sanctióból folyóknak ismert közös ügyek költségvetésének megállapítását, saját kebeléből kiküldött bizottság (delegatio) által gyakorolja: Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselői közől, a közös országgyülés által annyi tag választatik a magyar delegátióba, a mennyi azon kulcs szerint, a mely szerint a nevezett társországok a közös országgyülésen képviseltetnek, rájok esik.

41. § Ehhez képest megállapíttatik, hogy Horvát-Szlavonországok képviselői közől a képviselőház részéről négy, s a főrendiház részéről egy tag választassék a delegatióba.

42. § Ha a horvát, szlavon és dalmát országgyülés képviselőinek száma a 33-ik §-ban érintett területi gyarapodás folytán növekszik: megfelelő arányban fog szaporittatni azon tagok száma, a kik Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselői közől a delegatióba választatnak.

43. § Mindazon ügyekre nézve, a melyek az 1867:XII. törvénycikkben s a jelen egyezményben a magyar korona összes országait illetőleg, közöseknek vannak kijelölve, a 10. §-ban foglalt tárgyak kivételével, a végrehajtó hatalmat Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban is a Buda-Pesten székelő központi kormány gyakorolja, saját közegei által.

44. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok érdekeinek képviselése tekintetéből ezen országok részére a Buda-Pesten székelő központi kormányhoz egy tárczanélküli külön horvát-szlavon-dalmát minister neveztetik ki. Ezen minister szavazattal biró tagja a közös ministeri tanácsnak, s a közös országgyülésnek felelős. Ugyanő képezi a kapcsolatot Ő Felsége s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országos kormánya közt.

45. § A központi kormány, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok területén, ez országok külön kormányával egyetértőleg igyekszik eljárni; eljárásáért azonban a közös országgyülésnek, melyen Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok is képviselvék, felelős levén, intézkedései a horvát-, szlavon- és dalmát országos kormány és törvényhatóságok részéről szükségkép előmozdítandók, sőt, a mennyiben a központi kormánynak saját közegei nem volnának, általuk közvetlenül végre is hajtandók.

46. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok, kivánatukra biztosíttatnak, hogy a központi kormány mind a központi hivatalok horvát-szlavon osztályait, mind a nevezett országok területén működő közegeit, tekintettel a szükséges szakképzettségre, a mennyire csak lehet, horvát-szlavon-dalmát honfiakból nevezi ki.

47. § Mindazon tárgyakra nézve, melyek ez egyezményben a közös országgyülésnek és központi kormánynak nincsenek fentartva, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében teljes önkormányzati jog (autonomia) illeti.

48. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok önkormányzati joga ez okból mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben kiterjed azon országok beligazgatási, vallási és közoktatási ügyeire s az igazságügyre, ide értve a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kivül a törvénykezést is, minden fokozatán.

49. § A vallási és közoktatási alapok követeléseire nézve, a multat illetőleg a tartozások kölcsönös leszámolás útján egyenlíttetnek ki.

50. § Az autonom országos kormányzat élén Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban a bán áll, ki a horvát-szlavon-dalmát országgyülésnek felelős.

51. § A horvát-, szlavon- és dalmátországi bánt, a magyar királyi közös ministerelnök ajánlatára és ellenjegyzése mellett, ő császári és apostoli királyi Felsége nevezi ki.

52. § A bán polgári méltósága azonban jövőre külön választatik a katonaitól, s szabályul állíttatik föl, hogy ezentul Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok polgári ügyeire katonai egyén befolyást ne gyakorolhasson.

53. § A polgári állásu bán ezután is Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánja czimmel él, s a báni hivatal mindazon előjogait és méltóságait élvezi, a melyek uj állásával összeférnek. Ennélfogva ezután is tagja marad a közös országgyülés főrendi házának.

54. § Az autonom országkormányzat további szervezését, a bán előterjesztése alapján, ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb hozzájárulásával, a horvát-szlavon-dalmát országgyülés állapítja meg.

55. § Ez egyezmény szentesítése után a horvát-szlavon udvari kanczellária azonnal feloszlattatik.

56. § Horvát-Szlavonországok egész területén, mind a törvényhozás, mind a közigazgatás és törvénykezés nyelve a horvát.

57. § Horvát-Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapíttatik meg.

58. § Horvát-szlavon előterjesztések és beadványok Horvát-Szlavonországokból a közös ministerium által is elfogadandók, s azokra válasz ugyanazon nyelven adandó.

59. § Kijelentetik továbbá, hogy Horvát-Szlavonországok, mint külön territoriummal biró politikai nemzet, s belügyeikre nézve saját törvényhozással és kormányzattal biró országok képviselői, mind a közös országgyülésen, mind annak delegatiójában a horvát nyelvet is használhatják.

60. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok részére a közös törvényhozás által alkotandó törvények, Ő Felsége által aláirott, horvát eredeti szövegben is kiadandók, s a nevezett országok gyülésének megküldendők.

61. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok határaik között belügyeikben saját országos egyesült szineiket és czimeröket használhatják, az utóbbit mindazonáltal Sz. -István koronájával fedve.

62. § A magyar korona országai közös ügyeinek jelvénye: Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok egyesitett czimerei.

63. § Közös ügyek tárgyalásakor azon épületen, a melyben a magyar korona országainak közös országgyülése tartatik, a magyar lobogó mellé az egyesült horvát-szlavon-dalmát lobogó is felvonandó.

64. § A magyar korona országai által veretendő pénzeken a királyi czimbe a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok királya czim is felvétetik.

65. § Horvát-Szlavonországok területi épségét Magyarország elismeri s annak kiegészitését előmozditani igérkezik. Különösen sürgetni fogja ezentul is, hogy a határőrvidék azon része, mely Horvát-Szlavonországhoz tartozik, s a határőrvidéken levő katonai községek ez országokkal, valamint törvényhozási, ugy közigazgatási és törvénykezési tekintetben is egyesittessenek, s mint eddig is számos izben felszólalt ez ügyben, ezentul is követelni fogja a magyar szent korona jogán Dalmatia visszacsatolását, követelni fogja annak Horvátországhoz kapcsolását. E visszacsatolás föltételeire nézve azonban Dalmatia is meghallgatandó.

66. § Az előbbi szakasz értelmében Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok területéhez tartozóknak ismertetnek el:

1. Mindazon terület, mely jelenleg Buccari városával és kerületével együtt Fiume vármegyéhez tartozik, Fiume város és kerülete kivételével, a mely város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet (separatum sacrae regni coronae adnexum corpus) képez, s a melynek, mint ilyennek, külön autonomiájára s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve, Magyarország országgyülése s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülése és Fiume városa közt, küldöttségi tárgyalások utján, közös egyetértéssel lesz megállapodás eszközlendő.

2. Zágrábmegye, Zágráb és Károlyváros városokkal és a turmezei szabad kerülettel;

3. Varasdmegye Varasd várossal;

4. Körösmegye Körös várossal;

5. Pozsegamegye Pozsega várossal;

6. Verőczemegye Eszék városával;

7. Szerémmegye;

továbbá a következő határőrezredek:

1. likkai,

2. ottocsányi,

3. ogulini,

4. szluini,

5. első báni,

6. második báni,

7. varazsd-körösi,

8. varazsd-szentgyörgyi,

9. gradiskai,

10. broodi,

11. péterváradi;

végre a mostani Dalmatia.


67. § Addig is, mig Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak a megelőző pontban körülirt területi épsége helyreállittatik: Magyarország beleegyezik, hogy a zimonyi, mitroviczi, racsai, klenaki és jakovai vámhivatalok, a mostani közvetlen közigazgatási beosztásból kivétetvén, a területi kapcsolat elismeréseül, a zágrábi pénzügyi igazgatóságnak rendeltessenek alá.

68. § Ez egyezmény szentesitése után mindazon törvények és fennálló határozatok, melyek azzal ellenkeznek, megszünnek érvényesek lenni.

69. § Ellenben mindazon alkotmányos jogok és alaptörvények, a melyeknek élvezete és ótalma a multban Magyarországra és Horvát-Szlavonországokra egyaránt kiterjedt, s ez egyezménynyel nem ellenkeznek, továbbra is a magyar korona országai közös jogainak és alaptörvényeinek tekintetnek.

70. § Ez egyezmény a legmagasabb szentesités után, mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok közös alaptörvénye, a nevezett országok külön törvénykönyveibe igtattatik. Egyszersmind megállapittatik, hogy ez egyezmény az egyezkedő országok külön törvényhozásainak tárgya nem lehet, s változás rajta csak ugyanazon módon, a mint létrejött, mindazon tényezők hozzájárulásával tétethetik, a melyek kötötték.

Avatar korisnika
Adamić
Moderator
Moderator
Legenda foruma
Legenda foruma
 
Postovi: 23074
Teme: 914
Pridružen: 12.6.2009, 02:27
Lokacija: Grad Rijeka

Re: Riječka krpica 1868.

Post broj:#6  PostPostao/la Adamić » 29.8.2018, 19:26

I da razjasnimo točnu kronologiju zbivanja Riječke krpice.

24.9.1868. Hrvatski je sabor 24. rujna bez raspravljanja, bez izmjena i dopuna, prihvatio predloženi hrvatski tekst Nagodbe, te ga je uputio na potvrdu kralju Franji Josipu I., s molbom da Hrvatima bude naklonjen i da prizna zakonito pravo Hrvatske nad Rijekom.

25.09.1868. U Ugarskom saboru je na sjednici od 25. rujna 1868. predsjednik Doma Károly Szentiványi upoznao zastupnike s odlukom Sabora: “Prije otvaranja sjednice dobio sam vrlo bitnu i radosnu vijest od predsjednika Hrvatskog sabora Antuna Vakanovića i baruna Levina Raucha, gubernatora Hrvatske, u kojem me izvješćuju da je Sabor usvojio tekst Nagodbe između Ugarske i Hrvatske s 69 glasova “za” i 4 “protiv”. (oduševljeni uzvici: “Živio”)”.

28.09.1868. Ugarski je sabor na svojoj sjednici izmijenio je prvobitni tekst nacrta Hrvatsko-Ugarske nagodbe po pitanju Rijeke. Naime, dodali su da grad, luka i kotar Rijeka pripadaju neposredno Ugarskoj, pa se, prema tome, moraju odmah njoj i utjeloviti. Mađarski predsjednik vlade Julije Andrassy brzojavio je Dvoru da će Ugarski sabor samo pod tim uvjetom prihvatiti čitavu Nagodbu.

08.11.1868. hrvatski je izvornik Nagodbe Kralj potvrdio još prije 8. studenoga. Međutim, mađarski je izvornik potvrdio poslije toga datuma.

18.11.1868. Dvorski je falsifikat uspio! Hrvatski ga je sabor 18. studenoga prihvatio. Riječka krpica postala je dijelom osnovnoga državnoga zakona, doduše, na neuobičajeni način, obratnim putem, tj. najprije ju je kralj potvrdio, a tek onda Hrvatski sabor prihvatio.

Habsburgovci i Mađari neuobičajenim su postupkom primorali Hrvatski sa-bor da prihvati Hrvatsko-ugarsku nagodbu s Riječkom krpicom. Međutim, čak i taj promađarski Sabor smatrao je Krpicu zaista privremeno nalijepljenim papirićem. Već drugi dan po usvajanju Nagodbe, 19. studenoga, Sabor je izabrao predstavnike za pregovore o konačnom rješenju budućnosti tadašnje Rijeke. Iza toga izabrali su ih i Mađari, a Rijeka je na pregovore uputila Andriju Ludovika Adamića, dr. Antuna Gjačića, Josipa Mayera i Antuna Rondića.

Pregovori su počeli u svibnju 1869. g. u Budimpešti. Na prijedlog mađarsko-ga prvaka Deáka prvi svoje su mišljenje iznijeli Riječani, budući da su oni – kako je rekao Deák – najzainteresiranija stranka u sporu. Dakako, promađarski su predstavnici vodećih riječkih kapitalista i činovnika izjavili da Rijeka nema ništa zajedničkoga s Banskom Hrvatskom i da se problem treba riješiti samo između Rijeke i Ugarske. Nastalo je otezanje u kojemu su Mađari svim mogućim načini-ma nastojali izgrati prava Hrvatske na tadašnju Rijeku. Konačno, Hrvati su 18. prosinca ultimativno predložili da se dogovori regnikolarnih deputacija odgode do prikladnijega vremena, ako se njihov prijedlog ne može prihvatiti. Do tada neka Rijekom upravlja centralna vlast u Budimpešti.

Mađarski i hrvatski sabor potvrdili su sporazum svojih predstavnika da se stvori provizorij. Međutim, Mađari su odmah shvatili prednost toga sporazuma na te-melju kojega su zadržali upravu nad Rijekom 50 godina. Smatrali su da je riječko pitanje riješeno i nisu marili ni za kakve regnikolarne deputacije. Doduše, one su se ipak jednom sastale – 1883. g., a Rijeku su tada zastupali Giovanni Ciotta, Nikola Gelletich, Eugen Terzi i Fridrih Th ierzy, ali bez rezultata. Hrvati su riječko pitanje smatrali neriješenim, a Riječani su, kao i Mađari, mislili obrnuto te su isticali da će stvoriti još bliže međusobne veze. Tako je Rijeka postala samoupravno posebno tijelo, pridruženo ugarskoj kruni.


Izvor: Maja Polić, Riječka krpica 1868. godine i uvjeti za njezino naljepljivanje na Hrvatsko-ugarsku nagodbu
Slika


  • Similar Topics
    Odgovori
    Pogledano
    Zadnji post

Vrati se na: Povijest

Tko je online

Nema registriranih korisnika pregledava forum i 5 gostiju

cron